Koncertek
A keringő örök!
ŐSZI BÉRLET / 2.
2020. október 30. (péntek) 19:00
Duna Palota - Színházterem (1051 Budapest, Zrínyi u. 5.)
Műsor:
- Válogatás a Strauss-család és kortársaik műveiből
- Suppé: Könnyű lovasság – nyitány
- Lehár: Arany és ezüst – keringő
- Delibes: Sylvia – Pizzicati
- Ivanovici: A Duna hullámain – keringő (Bogár István hangszerelése)
- Offenbach: Kán-kán
- Fučík: Firenzei induló ---
- ifj. J.Strauss:
- Denevér – nyitány
- Déli rózsák – keringő
- Mennydörgés és villámlás – gyorspolka
- Tavaszi hangok – keringő
- Pizzicato polka
- Könnyű vér – gyorspolka
- Tere-fere polka
- Kék Duna – keringő
Vezényel: Deák András
Műsorvezető: Zelinka Tamás
Jegyárak: 3 200 Ft
A társastáncok közül a keringőnek van a legrégebbi hagyománya. Neve a német "waltzen" (forogni, keringeni) szóból származik és a talajon sikló lábak forgó mozgására vonatkozik. A "waltzen" szó 1750 körül egy rögtönzött bécsi vígjátékban jelent meg először, majd 1750-ben Johann Wolfgang von Goethe számolt be a német táncról szerzett tapasztalatairól, és a mámorító keringőmelódiákról. Ennek ellenére a keringő útja nem volt diadalmenet. 1765-ben Würzburgban figyelmeztették a hívőket, hogy aki walzert táncol, azt kiközösíti az egyház. Később, amikor az idősebb Johann Strauss (1804-1849) első nagysikerű keringőjét bemutatták, a következő kritika jelent meg az egyik bécsi újságban: „Ízléstelen és erkölcstelen dolog volt. Az asszonyok valóságos bacchánsnők lettek, az ártatlanság kimenekült a bálteremből és a halál vigyorgott a kimerül táncosok szemébe…”
Hasonlóan fogadták a keringőt hazánkban is. Mátyási József költő 1798-ban így hördült fel ellene: „A serkocsmákban nevelkedett pajkos neme a táncnak, vagyis inkább mesterséges megőrülés, mely által az okosnak látszó ember magából kerengő-állatot tészen. Sokaknak agyvelő zavarodást, száraz betegséget, sőt hirtelen halált is okoz a példák szerint, azért is minden józan és fejeknek hasznát venni akaró emberek előtt utálatos. Mégis ezt a tökéletlenséget pénzért tanulják, holott az embernek ingyen is elmehetne az esze!”
A londoni Times 1816-ban a keringőt külföldi duhaj táncnak nevezte, amit „remélhetőleg semmiféle morális társaság nem fog befogadni…” Egyébként a keringőt „szemérmetlen forgásnak, megvadult idegrángatózásnak és az indulatok felkorbácsolásának” minősítette a Times. (Forrás: Fütty és taps. Zenei anekdoták és furcsaságok. Összegyűjtötte és közreadja: Révész Tibor, Zeneműkiadó Vállalat, Budapest, 1967)
A 19. században a keringő Bécs valóságos jelképe lett, melyhez a bécsi operettek is hozzájárultak. A keringő társasági táncként mind a mai napig tartja népszerűségét a koncerttermekben is, különösen ifj. Johann Strauss (1825-1899) szvitszerű sorozattá fejlesztett mesteri tánczenéinek köszönhetően.