Csak komolyan

Richard Wagner: A bolygó hollandi – nyitány
„Háromszor is részünk volt a leghevesebb viharban. Egy ízben a kapitány kénytelen volt egy norvég kikötőbe befutni. A norvég szorosokban tett út mélyen megragadta képzeletemet. A bolygó hollandi mondája, amelyet a matrózok szájából hallottam, határozott, sajátos alakot öltött bennem, aminőt csak az átélt kalandok adhattak neki”. Wagner emlékezése a Rigából Londonon át Párizsig tartó, menekülésszerű útról tudósít. A háborgó tenger emléke az opera nyitányában is felidéződik a címszereplő tragikus sorsára utalva, miközben a szerző drámai módon ütközteti az opera legfontosabb dallamait.

Richard Strauss: Négy utolsó ének / Vier letzte Lieder 
A megzenésített versek (Tavasz, Szeptember, Lefekvéskor, Alkonyfényben) mindegyike az elmúlásról szól.  A dalok bemutatóját a szerző már nem élte meg; az eseményre 1950-ben, a szerző halála után néhány hónappal később került sor Londonban Kirsten Flagstad közreműködésével és Wilheim Furtwängler vezényletével. 

Hermann Hesse:
TAVASZ

Kriptahomályon az álom nyugodni nem hagyott:
kék szellőd járt a fákon, illatod és madárdalod.
Nyílt titok ma a lényed, ékes ragyogása:
ünnepe drága fénynek, szemem csodája.

És hívedet megismered, híved csábítgatod,
és tagjaimon végigbizsereg: itt vagy s boldog vagyok.

Hermann Hesse:
SZEPTEMBER

Gyász ül a kerten, surran a szirmon a hűvös eső.
Remeg a csendben: tudja a nyár, a vége jő.
Levélre levél aranyat hullat a magas akácról.
Nyár-mosoly döbben fonnyatag, a kert: álom a pusztulásról.
Rózsáknál elálldogála nyugtot váró évszak.
Szeme fénye: apálypillái elalélnak.

Hermann Hesse:
LEFEKVÉSKOR

Elfárasztott, ím, a nap, szívem nyugszik halk örömmel,
bágyadt gyermekként fogad éji csillagfényt özönnel.

Dolgaid elhagyd, kezem, felejts, elmém, minden eszmét,
érzékeim – csöndesen: én itt már csak szenderegnék.

És a lélek szabadon hadd lebegjen, őrizetlen:
várd őt, varázs-vadon, ezer új életre leljen.

Joseph von Eichendorff:
ALKONYFÉNYBEN

Jártunk mi rosszban-jóban, fogtuk egymás kezét,
pihenjünk most, valóban, csend honol szerteszét.

A völgyek elnyugosznak, alkonyhomályon át
illatálmos magasnak még két pacsirta vág.

Hagyd rájuk a csapongást, vár ránk a nyugalom:
jöjj, el ne vétsük egymást ég-föld magányokon.

(Tandori Dezső fordításai)

Pjotr Iljics Csajkovszkij: III. szimfónia, D-dúr (Op. 29)
Az öt tételes szimfónia Sir August Msanns-tól kapta a „lengyel” becenevet a Tempo di Polacca feliratú zárótételre utalva, amikor a művet a Crystal Palace-ben vezényelte 1899-ben. Ezzel a fáradtsággal a „német”’, vagy az „orosz” alcímmel is kaphatta volna ez a mű, mivel második tétele (Alla  tedesca) egy német Keringő, s továbbá, mert a szimfónia egészét át meg át lengi a szláv dallamvilág.

............................................................................................................................................................................

Bazsinka Zsuzsa magyar operaénekes, zongorázni és klarinétozni tanult. Diplomáját a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán szerezte 1989-ben. 1989 óta a Magyar Állami Operaház magánénekesnője. sokat játszott Németországban, tagja volt a karlsruhei, a lipcsei valamint az esseni operaházaknak is. Az operaház 125. évadjának nyitóelőadása előtt elsőként vehette át a frissen alapított Osváth Júlia-díjat.

Medveczky Ádám Kossuth-díjas magyar karmester, a Magyar Állami Operaház és a Matáv Szimfonikusok zeneigazgatója, majd a Győri Filharmonikusok első karmestere volt. A operaház rendszeresen visszahívott vendégkarmestere. A zeneművészeti egyetemen tanít; az ének tanszakon az operaénekes-jelölteknek tart szerepgyakorlatot, a korrepetitor szakon operakorrepetálást, a karmester szakon operavezénylést és operatörténetet, oratórium–daltörténetet, műismeretet oktat. Karmesterként, az operaelőadások dirigálása mellett, végigvezényelte a szimfonikus zeneirodalom jelentős részét.